A gyűjtőről

Mottó:

Mentsük meg a múltat, a jövőnek!

Minden azzal kezdődött, hogy megszülettem. Mondhatják, már mások is jártak így, ez az én problémám, oldjam meg magam. Csakhogy pontosan oda és pontosan akkor! Nem mindegy a gyereknek, hogy egy „normális” családba születik, vagy egy olyan házba, ahol a pincétől a padlásig, a garázstól a hálószobáig, mindenhol a mennyezetig érő rádiókupacok között teszi meg az első lépéseit. Így jártam én!

Szegény Édesanyám Philips rádión pucolta a krumplit, Telefunken volt a mosogató és Orionon tárolta féltett Herendi készleteit. Így nézett ki Édesapám lakása, aki rádióműszerész volt. Nem csoda tehát, hogy egyetlen fiacskájuk előbb tanult meg detektoros rádiót építeni, mint olvasni. A vég kezdete volt csupán mindez, mert nem csak beleszülettem, de át is vettem Édesapám szakmai tudását. Nyugdíjazásomig is TV műszerészként dolgoztam.

Szüleim halála után, az említett „takaros” házban, rend-csinálásra szántam el magamat. Több tonna mindenféle drót, újságpapír és TV-roncs eltávolítása után döbbentem meg és állítottam le magamat a lomtalanítással. Ami akkor elém tárult és évtizedekig hozzáférhetetlen volt, az egy rádiógyűjtemény… Ez volt a pillanat, amikor egy szakmai megszállottság és a gyűjtő hibbantsága egymásra találva létrehoztak egy maradandó agykárosodást. Ekkor neveztem el magamat gyűjtőnek, amit megmentettem a természetkárosítástól, abból lett a gyűjtemény.

Én, mint gyűjtő, máris hozzáláttam a gyűjteményem megóvásához. Szortíroztam, kategorizáltam, kupacoltam és persze suvikszoltam. Előszedtem a már feledésbe merült rádiós szakmai tudásomat és a processzorok világából hirtelen visszamentem a rácskomplexum és a gerjedési problémák megoldásához.

A birka türelme hozzám képest kismiska volt, mivel mindegyiket, egyenként restauráltam. A bőséges választék néha megengedte, hogy több egyforma készülékből állítsak össze egyet, a legszebbet és legjobbat. Persze az egyedi példányok megszólaltatása nehezebb feladat volt. Lényeg a végeredmény. A restaurálást soha sem lehet befejezni! Jelenleg is gyarapítom a gyűjteményemet, szabad időmben nekilátok egy-egy újabb darab felkutatásához és feljavításához.

Eddigi eredményem kb. 5-600 darab említésre méltó készülék, a "hangosanbeszélőtől a távolbalátóig”. Rádiókon kívül gyűjteményem tartalmaz TV készülékeket, magnetofonokat, lemezjátszókat, zeneszekrényeket, szakirodalmat és minden egyéb kelléket, vagy érdekességet, ami a rádiózás múltjához és technikatörténetéhez kapcsolódik.

A gyűjteményről és a kiállításokról számos esetben jelent meg hosszabb-rövidebb tudósítás, újságcikk különféle lapokban. Ebből láthat válogatást a Sajtóvisszhang oldalon.